Receptek és Praktikák

Becsülete van a pék tábornak Komáromban

Becsülete van a pék tábornak Komáromban....alt

Beszámoló a 2011-es pék táborról

2011-et írunk, mai anyagias világunkban, 10 éven keresztül minden nyáron fenntartani, megújítani egy diák tábort nem kis feladat. A Magyar Pékek Fejedelmi Rendje alapító tagjai, a pékrend megalakulását követően hamarosan, mégis arra az elhatározásra jutottak, hogy kitűzött céljaikat tovább is kell örökíteni. Ehhez, Baltás Lászlóné, akkori rendfő (2001-2011), 2001-ben elkezdte szervezni a mai pék tábor alapjait.

Mai szóhasználatban ez a tábor: Hagyományőrző pék tábor

Tábornak nevezzük, de nem a szó szoros értelmében; hiszen a szállás, az ellátás, a diákok összetartása valóban egy diáktábornak felelnek meg. Nem így a napi feladatok, melyek a kitűzött céloknak lettek alárendelve, oly módon, hogy a diákság ezt ne kötelező munkavégzésnek érezze, hanem érték teremtő hasznos munkának.

Hagyományokat őriznek a Pékrend szakemberei, tagjaik közt oktatókkal – közös szemlélettel, hogy hosszú távon ez úgy lehetséges, ha a felnövekvő nemzedéket, a leendő szakembereket is úgy nevelik, hogy a mai mobilizált világunkban is legyen értéke a kétkezi munkának. Fontosnak tartják, hogy az eleink jól bevált technológiáit tovább örökítsék, a formákat az ízeket megőrizzék.

Az első „Komáromos” diákok igazi nomád körülmények közt végezték munkájukat az erőd területén, de építettek és alapoztak. Megalapozták a mai hírnevet, amiért egyre több látogató jön el az erődbe; amiért egyre több élelmiszer-ipari, képzést folytató iskola diákjai jelentkeznek a nyári táborba.

A mai diákoknak is van bőven feladatuk, de az elődöknek köszönhetően „élvezhetik” az előnyöket: kész pékház; rendezett raktárak; működő kenyérmúzeum; a visszatérő látogatók. Mindezt azonban meg kell őrizni, tovább kell formálni, állagát fenntartani, szükség szerint megújítani, hogy még sok nemzedék láthassa az Emberiség alapvető táplálékának kialakulását a kicsiny gabonaszemtől a szánkba kerülő friss, ropogós kenyérig – egyben tudatni, ez sohasem volt egyszerű munka, ez kétkezi, verejtéket gyűjtő munka.

Az alapítók kitűzött céljai, nem homályosultak el:

- megismertetni a hagyományos sütőipari termékek ízeit nem titkolva az előállítás módjait;

 - megőrizni a jelen és jövő emberének a sütőipari hagyományokat.

Kiemelten fontosnak tartották és tartjuk ma is az egykori sütőipari emléktár értékeinek megmentését (digitális könyvtárbázis létrehozása) és bemutatását a mai kor emberének.

Akik ezt a munkát 2001-ben elkezdték – alapító sütőipari szakemberek -, ma a szaktudásuk mellett tapasztalataikkal is támogatják a fiatalabb generáció jelenlegi munkáját. Meghívott vendégként személyesen is tartanak bemutatót a diákoknak; oktatóknak és a látogatóknak egyaránt.A Monostori Erőd évek óta biztosítja a hátteret a szakképző iskolák pék; pék-cukrász tanulói részére, hogy a „hagyományőrző diáktáborban” zavartalanul folyhasson a szakmai munka.

A sütőipari szakma hagyományait, szeretettel művelők, akik itt megjelennek. Munkájuk az évek során oly mértékben elismerésre került, hogy a tábor ideje alatt végzett szakmai munka, a diákok nyári gyakorlatának betudható lett.

2011-ben 7 iskola vett részt a hagyományőrző munkában a péktábor keretei közt:

•     BMÖ II. Béla Középiskolája (Pécsvárad)

•     Egri Kereskedelmi, Mezőgazdasági, Vendéglátóipari Szakképző Iskola (Eger)

•     Harruckern Közoktatási Intézmény (Szabadkígyós)

•     Pesti Barnabás Élelmiszeripari Szakképző Iskola (Budapest)

•     Szent-Györgyi Albert Szakközépiskola, Szakiskola és Kollégium (Ajka)

•     Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola (Kaposvár)

•     Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola (Nagykőrös)

A tábor ideje alatt – 2011. június 20. - július 10. – a 7 iskola összesen 42 diákja és 8 szaktanára, oktatója dolgozott együtt három turnusban, a Monostori Erődben.

I. csoport

  • Elsőként az ajkai és egri iskolák tanulói érkeztek a táborba.
  • Fontos feladatuk volt, hogy a Kenyérmúzeumban kiállított tárgyakat rendbe hozzák, portalanítsák, a hiányzó címkéket pótolják, a Laboratórium gépeit portól mentesítsék és az általános időszaki kiállítás helyszínét, előkészítsék az új kiállításhoz.
  • Próbasütéseket végeztek az Erdélyi étkezési szokásokat bemutató kiállítás anyagához és megkezdték az Erdélyi, Csíki szokásnak megfelelően a lakodalmi süteményeket tartalmazó fenyőfa – prém kialakítását, díszek sütését.
  • A szabadtéri kemence használatával, hagyományos dagasztási és tésztakészítési módokkal is ismerkedtek, melynek során a HÍR termékeket sütöttek.
  • Az elkészült termékeket a Múzeum dísz vitrinében helyezték el.

II csoport

  • A tábor közepén a Pékfesztivál előkészületei és az időszaki kiállítás megnyitója miatt megsokasodtak a feladatok ezért a budapesti, nagykőrösi, és szabadkígyósi iskola diákja együtt töltötték szakmai gyakorlatukat az erődben.
  • Feladatuk volt az időszaki kiállítás megnyitóra az új erdélyi gyűjtésben szereplő termékek megsütése az előző turnus próbasütéseinek tapasztalatai alapján, így a:
  • Muzsnai és Ürmösi tejfölös lepényt;
  • Somodi fahéjas kalácsot;
  • 4kg tömegű kalotaszegi lakodalmas perecet;
  • Az ifjú párt szimbolizáló ifjú párt;
  • Hamuzsákot; kürtős kalácsot;
  • Fahéjjal ízesített mézes pogácsát;
  • A káposztalapin sült burgonyás vert kenyeret, mely Erdélyben ma is közkedvelt. 
  • Pékfesztivál területének előkészülete, berendezése, díszítése.
  • A szabadtéri kemence használatával, hagyományos dagasztási és tésztakészítési módokkal is ismerkedtek, melynek során a HÍR termékeket sütöttek a látogatók számára.
  • Részvétel a Pékfesztiválon: látogatók fogadása; bemutató sütések; kínálás; időszaki kiállítás végleges berendezése a megnyitóra.

III. csoport

  • A pécsváradi és kaposvári iskolák feladata a fesztivál utáni rendrakás, Múzeum takarítása, felkészítése a 2011. november közepéig tartó látogathatóságra.
  • A Monostori Erőd látogatói részére hagyományőrző sütési bemutatók megtartása.
  • Dokumentumok gyűjtésének megkezdése a TDK versenyekre és a jövő évi időszaki kiállításokhoz - feladatuk a 60-70-es évek sütőipara volt.
  • Tábor zárása.

 

A Kenyérmúzeum 2011. évi időszaki kiállítása Mikes Kelemen halálának 250. évfordulója alkalmából jó alkalmat teremtett arra, hogy a kiállítás az újkori erdélyi étkezési kultúrával foglalkozzon, és visszatekintsen az előtte lévő egy-két évszázad gasztronómiai jellemzőire. A gazdag ismeretanyagot átadó kiállítás bemutatott néhány érdekes, a múltból itt maradt, de jelenleg is ismert kalácsot, süteményt és kenyeret.  Az írásos anyagot a kiállításhoz segítséget nyújtó szakiskolák pék-cukrász diákjainak illusztrációs célból megsütött termékei tették látványossá.

A Pékrend jubileumi fennállásának évében fontos kiemelni, hogy Baltás Lászlóné – sütőipari szakember –, mindenki Zsuzsa nénije – mint rendfő (2001-2011) –, töretlenül azon munkálkodott és jelenleg is arra ösztönöz mindenkit – rendfői tanácsnok (2011-  ) –, hogy tudatosuljon az értékek megőrzése, az utókor részére a legfontosabb. Erre a legalkalmasabb egy átfogó történeti, történelmi, múzeumi központú szemlélet kialakítása a diákság és oktatóik körében is. Hogy megmutassa, milyen értékeket lehet újra teremteni, igyekezett minden évben a Komáromi Monostori Erődben kialakított Kenyérmúzeum különtermében, egy-egy – sütőiparhoz is kapcsolódó – történelmi korszakot bemutatni a magyar Nép néprajzi emlékeivel együtt, de mindig szem előtt tartva, hogy milyen fontos az Ember számára a gabonától a kenyérig vezető út.

„A kenyér alapélelmiszerünk. Azért harcolunk, hogy a minősége tükrözze az ember évezredes tudását!” – ezzel a mottóval minden pékrendi hírlevél olvasó találkozhat.

A kitűzött cél érdekében olyan személyeket nyertalt meg a kiállítások megrendezéséhez, akik a maguk szerénységével, ugyanakkor legjobb szakmai tudásukat adva biztosították a kiállítások sikereit és elismertségét. Ahhoz, hogy a Kenyérmúzeum, ma jelenlegi formájában látható legyen, évek hosszú töretlen hitet megkívánó munkájára volt szükség. Ehhez a kitartáshoz adta támogatását Számadó Emese – Múzeumi szakmai nívódíjjal kitüntetett (1999) – régész; a komáromi Klapka György Múzeum vezetője (1999 - ), aki a 1990-es évek elejétől publikálta kutatásait, feltárásait ” Különböző leletmentések Brigetto katonavárosában, egykori temetőjében” témakörben.alt Számadó Emese által megtervezett kiállításokat, Vizi Gábor dekoratőr foglalta egységes keretbe, olykor hihetetlenül látványos, egyben költségkímélő ötleteivel.

A néprajzi kapcsolódást Horsa Istvánné - Sebestyén Gyula éremmel kitüntetett – önkéntes néprajzi gyűjtő, biztosította éveken keresztül olyan múzeumi tárgyak biztosításával, kölcsönzési lehetőség megszerzésével, melyeket a Pékrend önmaga anyagilag nem tudott volna finanszírozni.

Mindez miért történt így? Nos, Komáromban a Monostori Erődben működött az egykori hadi pékség, melyet a II. világháború után az itt állomásozó szovjet csapatok teljesen lepusztítottak. Budapesten az 1990-es évek végétől az egykori Sütőipari emléktárnak egyre gyakrabban kellet új helyre költöznie, majd lassan arra a sorsra jutott volna, hogy felszámolják, mert nincs gazdája.

Sokan próbáltak ez ügyben lépni, így Wittinghoff Sarolta †, aki mint az emléktár alapítója 1998-ban úgy gondolta utoljára ládázta be a felbecsülhetetlen gyűjtemény anyagát. 2001-ben Baltás Lászlóné vezetésével megalakult Pékrend egyik fő célja lett ennek a gyűjteménynek a megmentése; Zsuzsa néni sokat kutatott, mire az ideiglenes Pesti Barnabás Iskolai tárolás után eljutott Komáromba ahol nagy munka várt rá, de az említett támogatók és a mögötte álló rendi tagság erőt és hitet adott. Az első segítségnek jelentkező pesti diákok lelkes munkája során jött a nagy ötlet: pék tábor.

Ma oly mértékben értékrend „Komáromos” diáknak lenni, hogy az ország minden régiójából érkezhetnek ide diákok a szakiskolai munkájuk, a szakmai versenyeken elért eredményeik alapján. Válogatásról van szó, mert a részt vevő iskolák számának növekedésével a diákok létszáma limitált lett, hiszen ez idáig, sikerült megoldani különböző támogatásokkal a költségmentes táborozást a diákok részére.

 

A teljesség igénye nélkül: az eddigi táborok költségeinek csökkentéséhez nagymértékben hozzájárult:

  • Magyar Agrárszakoktatási Szakértők Egyesülete: MASZE;
  • Magyar Pékszövetség;
  • Stamag - Ireks;
  • Backaldrin Kft ;
  • Sütő és élelmiszeripari vállalkozások;
  • Egyéni vállalkozók;
  • Maguk az iskolák és fenntartóik;
  • Pékrend tagjai;
  • Monostori Erőd minden munkatársával.

Az idén a szállást a Komáromi Kempelen Kollégiumban tudtuk igen kedvezményes áron biztosítani a diákok részére.

 

 
Hirdetés

Magyar Pékek Fejedelmi Rendje

Komárom

www.pekrend.hu

Tevékenységünket és működésünket a Nemzeti Együttműködési Alap Támogatja