Receptek és Praktikák

Kenyérlángos

A kenyérlángos kb. férfitenyér átmérőjű, kissé egyenlőtlen vastagságú (1-1,5 cm), többé-kevésbé kerek formájú. Illata, íze a friss kenyérével azonos. Kívül ropogós, belseje puha. Csak frissen, melegen fogyasztva finom, később megszíjasodik.

Más elnevezések:


Kemencelángos (Alföldön), langali, langalló, langlo (Nyugat-Dunántúl)

 

Különleges egyedi jellemzők:

Kenyérsütéskor kenyértésztából készített, a még forró kemence kövén sütött, esetenként különböző módon ízesített, frissen fogyasztott termék.  

Leírás:alt

A kenyérlángos kb. férfitenyér átmérőjű, kissé egyenlőtlen vastagságú (1-1,5 cm), többé-kevésbé kerek formájú. Illata, íze a friss kenyérével azonos. Kívül ropogós, belseje puha. Csak frissen, melegen fogyasztva finom, később megszíjasodik. Esetenként sütés előtt sós, tejfeles, kapros túrót simítanak rá, vagy kockára vágott szalonnával dúsítják.
 

Történet:

Kenyérsütéskor az első étkezésre fogyasztották. Natúr állapotban, vagy ízesítve önálló, laktató étel. Ma már országszerte ismerik és fogyasztják. A kenyérlángos szóösszetétel. A lángos lángnál sütött lepényt jelent. Története a 14. századig nyúlik vissza. Első írásos emléke 1700-ból való. 1730 körül az Alföldön a naponta hazajáró disznópásztorok, csordások részére sütötték, a fizetség elszámolásánál figyelembe vették. A kenyérlángos sütése azokban a régiókban volt jellemző, ahol jól keleszthető búzalisztből sütöttek kenyeret. Sütési technológiáját a paraszti háztartások kísérletezték ki: a már megkelt kenyértésztából annyi tésztadarabot szakítottak ki, ahány lángost akartak sütni. A tésztát elnyújtották, és a már felfűtött kemence fenekére az izzó parázs, a láng elé behelyezték. Hamar megsült. Melegen fogyasztották zsírral, vajjal, sűrű tejföllel megkenve. Ízesítés nélkül, önmagában is élvezhető. Sütötték káposztalevélen, karalábélevélen. A zöld levelek különleges ízt kölcsönöztek neki.
Kenyérsütés napján pótolta a kenyeret, ami ekkorra már elfogyott a háznál. Kenyérlángos mellé nem ettek más ételt.
A 19. sz. második felétől már nemcsak kenyérsütés napján készítették. A 19. sz. végétől elterjedt olvasztott sertészsírban, olajban sütött változata. Elsősorban piacokon, vásárokon, fürdőhelyeken működő kifőzdékben vált népszerűvé. A forró zsiradékban sült lángos megjelenése után a kemencében készülőt kenyérlángosnak kezdték nevezni.

 

Felhasználás:

A kenyérsütések kedvelt reggeli eledele volt üresen, vagy zsírral megkenve, de munkába is szívesen elvitték. A nyugat-dunántúli és dél-alföldi régióban a kisült lángost előbb fokhagymával jól bedörzsölték, majd megzsírozták, megtejfelezték.

 

Szakmai fogások:

Alapanyaga hagyományos kenyértészta.
A kenyértésztából szakasztáskor egy bizonyos részt lángosnak hagytak meg. Ha a kemence alja annyira átmelegedett, hogy a piszkafa érintésére szikrát hányt, egy-egy tésztadarabot a sütőlapáton ujjnyi vastag, kerek lappá nyújtottak, megszurkálták, vízzel megpaskolták, és a kemenceszáj közelébe, a kemence kövére vetették. Kiszedés után libatollból készült seprűvel az alját a hamutól megtisztították. Esetenként sós, tejfölös-kapros túrót is simítottak a nyers, kinyújtott lapra, és úgy sütötték meg.

 

 

Keresés

Hirdetés

Recept hírlevél

Sütött már otthon kenyeret?
 

Magyar Pékek Fejedelmi Rendje

Komárom

www.pekrend.hu

Tevékenységünket és működésünket a Nemzeti Együttműködési Alap Támogatja